Badr Hari: Keresem a dühöm Forrását!

Mesélj a családodról, a gyerekkorodról!

A családom nem volt túl nagy, három testvérem van. Apám a 60-as években jött Hollandiába munkát keresni. Kertészként dolgozott, de a háta miatt nem tudta sokáig csinálni. Édesanyám takarítónő volt. Bevándorlók voltak, ez teljesen normális munkakör volt számukra abban az időben. Én  már Hollandiában születtem. Teljesen normális gyerekkort éltem. Nem voltam különc, talán egy kicsit visszahúzódó, nem töltöttem sok időt a többi gyerekkel, inkább magam játszottam. Mindig is büszke voltam a marokkói gyökereimre, de egyben Hollandiát is hazámnak tekintem, sikerült egyfajta egyensúlyt találnom a két dolog közt. Az utóbbi években sokat utaztam, több helyet nevezhetnék otthonomnak a világban, szóval a lokálpatrióta kérdés nem is releváns már számomra.

Mikor kerültél kapcsolatba a küzdősportokkal?

Hét éves lehettem. Érdekes történet, hiszen akkor egyáltalán nem szerettem ezt csinálni, apám erőltette rám. Lementem játszani a többi gyerekkel, de azok nem engedték, hogy csatlakozzak. Az egyikük egy követ dobott a kezemre, én pedig sírva futottam haza. Apám azt mondta, hogy elege van abból, hogy folyamatosan sírva jövök haza, elküldött edzeni. Öt dollár volt akkoriban egy hónapra az edzés…Ekkor ismerkedtem meg a kick-box világával. Gyerek voltam, nem érdekelt túlzottan a dolog, nem láttam benne perspektívát, egyszerűen csak csináltam, később meg is szerettem. 11 éves voltam, mikor azt kezdték mondani, hogy ennek a gyereknek van tehetsége a dologhoz.

12-13 éves lehettem, mikor megláttam a falon Peter Aerts képét. Azt ábrázolta, ahogy épp a kezében tartja a 100.000 dolláros csekket a K-1 döntő diadalért. Ő akartam lenni, ott lenni Japánban, megnyerni a tornát. Egy harcosról álmodtam, aki lenni szeretnék és akivé sikerült is válnom napjainkra.

Mikor találkoztam Aerts-al a ringben (2008)…mondtam is az edzőmnek, hogy még mindig nem hiszem el, ő a ’favágó’, miatta tart ott ez a sport, ahol. A gyerekkori példaképem ellen küzdhettem. A tisztelet mellett a motiváció hajtott, csodálatos volt.

A Sitan Gym-ben kezdted, aztán váltottál, miért?

Nagyon egyszerű ez a történet. A Sitan Gym Amszterdamban volt, itt jártam hozzájuk. Aztán Rotterdamba költöztek, én pedig túl fiatal voltam velük tartani. Így kerültem a Chakuriki Gym-be. Aerts akkor már nem volt ott, de pl.  Lloyd van Dams igen. Kórházba is kerültem miatta egyszer…sz*rarcú(halkan).

Tom Harinck azt mondta rólad egyszer, hogy nagyobb tehetség vagy, mint Peter Aerts és Branko Cikatić együttvéve. Nem volt ez nagy teher egy fiatal versenyző számára, mint te?

Tom nagyszerű edző, mentálisan képes tüzelni az embert. Nem éreztem nyomást magamon ezen szavak miatt. A tehetség az tehetség, persze ezt ki kell hozni magadból, de inkább motivációt adott ez az elismerés. A másik oldalon: nagyon nagy egóm van, szinte magától értetődőnek vettem, hogy tehetségesebb vagyok, mint a felsorolt ikonok.

Aztán volt némi nézeteltérésem Tommal, nem úgy jöttek ki a dolgok, ahogy kellett volna. Többen azt ajánlották, hogy menjek a Mike’s Gym-be. Beszélgettem Mike-al fél órát, megegyeztünk és a mai napig itt vagyok.

Milyen a kapcsolatot Mike-al?

Sokan egyfajta apaszerepet látnak bele egy edző ténykedéseibe, Mike nem ilyen ember. Nem is akar az lenni, sokkal inkább a barátom.  Elfogadott olyannak, amilyen vagyok, nem akar megváltoztatni, egyszerűen élvezzük a közös munkát, jól megvagyunk. Mindketten a küzdősport szerelmesei vagyunk, közös munkával igyekszünk a legmagasabb szintre emelni azt, amit ki tudunk hozni a dologból.

2005-ben, miután brutálisan/látványosan kiütötted Stefan Leko-t, közös busszal mentetek vissza a szállásra a többi holland legendával: Hoost, Aerst és Ray Sefo is ott volt. Azt kiabáltad nekik a busz hátuljából, hogy mindegyikőjüket képes vagy megverni. Ez az ego tombol benned manapság is, vagy csillapodott?

Egy kicsit jobban elrejtem ezeket az érzéseimet. Mondhatjuk, hogy nagyképű vagyok, egyszerűen olyan ember vagyok, aki kimondja az érzéseit, gondolkodás nélkül…Sefo és Aerts is elbukott ellenem, tehát valamilyen szinten bebizonyítottam, hogy képes vagyok erre. Tudom, hogy sok ember nem kedvelt azután az út után, de ez vagyok én. Ami a szívemen, az a számon. Manapság már meggondolom a szavaimat, egy kicsit higgadtabb vagyok, de ha rossz pillanatban találtok, akkor megmondom a frankót.

El sem tudtam volna képzelni szebb K-1 debütálást. Nagyon eltaláltam Leko-t. Mintha egy Bruce Lee film lett volna, aminek a jelenetét százszor fel kell venni, hogy tökéletes legyen, nekem pedig elsőre ment. Sosem gondoltam, álmodtam, hogy így mutatkozok be Japánban. Ha elveszítem azt a küzdelmet, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerültem volna a folytatást illetően…boldog voltam, nagyon.

Leko komoly KO-t kapott tőled, de említhetjük Ruslan Karaev-t vagy Doug Viney-t, akinek 2 helyen törted el az állkapcsát. Nem érzel néha bűnbánatot ezekért a brutális KO-ért?

Nem, egyáltalán nem. Élvezettel nézem vissza őket. Ez küzdősport, mindenki a másik legyőzésére készül. A KO az egyik legszebb megkoronázása a munkádnak. Az ellenfél is azért lép a kötelek közé, hogy kiüssön, éppen ezért nem érezek szánalmat irántuk. Ha újra találkozunk a ringben, akkor még brutálisabban szeretném kiütni őket.

Melyik KO győzelmed maradt meg leginkább az emlékeidben, melyiket szereted leginkább?

Kettőre tudok gondolni, amire mindig emlékezni fogok. Az első a Karaev ellni második mérkőzésem. Nagyon fura küzdelem volt az. Karaev leütött és onnantól kezdve kiesett minden. Nem emlékszem semmire. Arra sem, hogy utána felálltam és én csaptam ki őt. A testem talán rutinból, reflexből cselekedett. Arra eszméltem, hogy Mike övült a ringben, fut felém, Karaev pedig a földön….

A második KO, ami emlékezetes marad, az az Overeem elleni küzdelem. Életem legszebb pillanatai közül való. Közel egy éve vártam már erre a lehetőségre, egyszerűen gyűlöltem azt az embert!!! Csak arra tudtam gondolni, hogy megmondtam: ő nem az én szintem.

Beszéljünk erről egy kicsit! Overeem kiütött téged 2008 decemberében, aztán 2009-ben a K-1 WGP döntőjében találkoztatok újra. A sajtótájékoztatón, a gála előtt azt ígérted neki, hogy 3 perc alatt kiütöd és így lett. Mi játszódott le benned akkor?

Alistair úgy érkezett a K-1-be, mint valami messiás, így jellemezte magát. Azt mondta, hogy az MMA-hoz képest mi gyengék vagyunk, hogy az oktagonban 3 perc alatt kivégezné bármelyikünket. Erre akartam reagálni, kiállni a becsületünkért. Néztem balra és jobbra, senki sem szólt semmit, muszáj volt reagálnom! Arra gondoltam: mit képzel ez magáról? Tudom, hogy jó abban, amit csinál, de közel sincs az én szintemen! A pillanat hevében mondtam, hogy nem lesz több, mint három perc. Aztán ez kellett, hogy legyen a célom, betartani a szavam…és sikerült.

Azt mondod, hogy gyűlölted Alistair-t. Még mindig él ez az érzés?

Nem-nem, dehogy! Ez a küzdelem előtt él, minden ellenfelem gyűlölöm. A harcost, a kutyáját, a macskáját, mindenét! Ez az undor fűt a küzdelem során. Overeem ellen ez fokozottan igaz volt. Hősként tekintettek rá, hogy az MMA-ból átjött a K-1-be. Természetesen elismerést érdemel a rekordja, a küzdelmei, de nem egy kategória velem, a K-1 ringjében nem lehet ellenfél számomra.

Mesélj a Dynamite 2008!! eseményeiről, Overeem ekkor kiütött téged.

Az a dolog egy nagyon sz*r helyzet volt, minden ami felvezette azt. Nem akarok kifogásokat keresni, a harc az harc, ne vállalj el bunyót, ha nem vagy 100%-os formában. Minden a feje tetején állt. Előtte a WGP-n diszkvalifikáltak Bonjansky ellen, az egész világ engem utált. A nagy gonosz fighter voltam, a K-1 vezetése nem akart fizetni, még tőlem kértek pénzt, sőt, ki akartak rúgni…

Aztán kaptam egy telefont tőlük. Azt mondták, hogy nem lesz elbocsátás, felfüggesztés sem, ha küzdök a szilveszteri gálán…Azt mondták, hogy akkor kvittek leszünk. Persze, hogy igent mondtam. Elsőre Cro Cop volt az ellenfél, aztán hívtak, hogy Overeem lesz. Akkoriban csak azt tudtam, hogy Alistair MMA-s, kick-box mérkőzésen esélye sincs ellenem. Könnyű bunyó a megbocsátás felé. A könnyelműség megbosszulta magát, fél évig vissza sem akartam nézni azt a bunyó.

Azáltal, hogy te nem vettél részt a múlt évi K-1 döntőn, nevezheti magát Overeem bajnoknak a szervezetnél?

Természetesen! Ott volt a tornán, legyőzött mindenkit, aki a cím útjában volt, ő a bajnok. Az én hibám volt, hogy nem vettem részt a döntőn. Sokat fejlődött, jó harcos.

Most is ki tudna téged ütni az első menetben?

Csak az álmaiban! Én intézném el újra az első menetben. Ő nem az a fajta srác, aki bírná az ütéseket. Tisztázzunk valamit: Overeem nagyszerű harcos, nagyon erős és képzett. A K-1 bunyósainak 90%-át képes legyőzni, top harcos. 4-5 ember ellen lennének problémái. Ő a bajnok, ez tiszteltet érdemel, de egyszerűen nem az én szintemet képviseli, újra és újra képes lennék legyőzni, kiütni őt.

2008 szeptemberében az Overeem vs Cro Cop gála után azt mondta ringben, hogy az MMA a homokos játéka.

Igen, így volt…Szeretem reklámozni a küzdelmeim. Akkor az kicsit érdekes helyzet volt. Nem számítottunk arra, hogy Cro Cop nem bír majd Overeem-el, sima Mirko győzelmet vártunk. Vissza akartuk hozni a K-1-be egy bunyóra ellenem, ezért voltam ott.

Sosem találkoztál Mirkoval a ringben. Ha ma azt mondanák, hogy K-1 szabályok közt bunyózhattok, kiütnéd őt is?

Cro Cop nagyszerű harcos, a sportág nagy alakja. Fiatal koromban és is a rajongója voltam, ahogy mindenki más. Az elmúlt években azonban bonyolult dolgokon ment keresztül, megannyi KO-vereséget szenvedett. Nem tudhatod, hogy melyik/milyen Cro Cop is áll előtted, ha találkoztok a ringben. Én egy KO-művész vagyok, a küzdelmeim nagy része így ér véget. Úgy hiszem, hogy Mirko ma már nem bírná sokáig ellenem. A teste és az elméje már túl sok csatát élt meg, nem az, aki korábban volt.

Badr Hari leginkább arról ismert, hogy indulatai, érzelmei irányítják, olykor fékezhetetlen a ringben. Honnan ez a lobbanékonyság?

Nem tudom, őszintén nem tudom. Én is keresem a forrását, mert tudom, hogy ez nem járható út, csak rossz származhat belőle. Remy és Hesdy ellen is hibáztam, én emeltem őket bajnokká. Mérhetetlen düh és gyűlölet háborog olykor bennem, a ringben ez különösen kitörhet, hiszen az ellenfeleimre akarom szabadítani. Kezelni, irányítani akarom ezt a dolgot, mert csak károm származik belőle. Ezért is vettem ki ezt az évet, hogy tisztuljanak a gondolataim. Úgy érzem, hogy sikerült egy egyensúlyt találnom ez idő alatt, melyben képes vagyok nyugodtan gondolkodni, megnyilvánulni. Remélem, tartható ez az állapot.

írta: Jeff

forrás: totaldammage.hu